Ugyanakkor az Emberi tényező és az MI kölcsönhatásainak etikai és szabályozási kérdéseivel szinte minden olyan szakma előbb – utóbb szembesül, ahol a technológia előtérbe kerül, a kérdés nem megkerülhető. Így van ez a biztonságtechnikában is, döntően az intelligens videoanalitikákra képes kamerák (kamera rendszerek) kapcsán, amikor a felhasználókat egyre inkább nem is annyira a kamera által szolgáltatott kép, hanem a képfeldolgozásból nyert információ érdekli.
„A nagy felbontás, éjjellátó képesség, a magas szintű képfeldolgozás, mélytanulás- intelligens videoanalitika, Big Data, olyan kombinációt alkotnak, amelyek kameráinkat, videó rendszereinket alkalmassá teszik arra is, hogy egyre magasabb szintű önálló döntéseket bízzunk rájuk” (Lackó Gábor).
De végülis okosabb lesz a mesterséges intelligencia (AI) nálunk? És legvégül akár „Egy megfelelő célok szolgálatába állított szuperokos AI rendkívül hasznos lesz, de ha a céljai eltérnek ettől, akkor nagy bajban leszünk.” (Stephen Hawking). Ez egyenlőre ugyan SciFi, de meglehetősen rémületes perspektíva. Könnyen előfordulhat tehát, hogy a technológia megelőzi a jogalkotást és olyan rendszerek jelennek meg, amelyek (pl. a mi esetünket alapul véve) lehetővé teszik az állampolgárok totális megfigyelését az MI által levont konzekvenciák kontroll nélküli elfogadásával. Ez pedig az a pont, ahová semmiképpen sem szabad eljutnunk. A lényeg tehát, minden MI fejlesztés kapcsán a humán kontroll és az etikai normák betartásának biztosítása, ami megköveteli a kérdés világszintű egységes szabályozását.
Alábbi cikkünk a fenti „vastag áthallások” mellett, az egyre dinamikusabb önjáró autó fejlesztések vonatkozásban járja körül a témát Szabó Fruzsina NKE hallgató tollából. (A szerk.)
A mesterséges intelligencia hatásmechanizmusa a társadalom szubjektív biztonságérzetére
A technológia gyors ütemű fejlődésének köszönhetően az automatizáltság már a mindennapi életünk részét képezi. Tanulmányom során az önműködő járművek megjelenésének hatásmechanizmusát vizsgáltam s ezzel társadalmunk szubjektív biztonságérzetét igyekeztem a középpontba helyezni. Kutatásom, melyet átfogó tanulmány keretében összegeztem, különféle esettanulmányok, szakértői interjúk, továbbá hétköznapi emberek (kérdőív – 423 válaszadó) által megfogalmazott gondolatokra épül. Jelen cikk rövid áttekintést kíván adni a témáról.
Célom az volt, hogy a különböző kockázati tényezők mentén végig haladva kirajzolódjon számomra egyfajta válaszreakció a megkérdezettek részéről, ami valamilyen szinten lefedi a társadalmi elfogadottság kérdéskörét ebben az összefüggésben. Az autonóm járművek forgalomba történő bevonása igencsak aktuális téma, hiszen az önvezető autók elterjedésével radikális változások érhetők el a közlekedés világában. A mesterséges intelligencia gyakorlatilag valamennyi jogterületet érintő kérdéseket vet fel a jogtudomány számára. Alapvető kérdés, hogy a mesterséges intelligencia „eljárása” mennyiben tudható be valamely elismert jogalany magatartásának, vagyis, hogy ki tartozik felelősséggel a működéséért cserébe. Mind a gépi tanulás, mind pedig az önvezető technológia jogi vonatkozását tekintve rendhagyó.
Érzékelhető a mindkét területet érintő erőteljes közösségi jogharmonizációs törekvés, azonban az érdemi jogalkotás Magyarországon egyelőre még várat magára. Az egyik legfontosabb kérdés, miszerint milyen mértékben lesznek alkalmazhatók a hagyományos gépjárművekre irányadó hazai jogforrások, vagy mondjuk milyen szinten lesznek majd kezelhetőek az efféle rendszerek által okozott károk a kártérítési felelősség hatályos szabályainak keretei között. A gépi tanulás társadalmi elfogadottságának növelése jogon kívüli módszereket igénylő feladat.
A remélt kedvező baleseti statisztikák minden bizonnyal pozitív hatással lesznek a fogyasztói attitűdre, viszont mindezektől függetlenül az emberek többsége nagyobb biztonságban érzi magát, amennyiben tudja, hogy ő gyakorol kizárólagos kontrollt a gépjárműve felett. Kétségtelen, hogy ez a beidegződésünk csak hosszabb távon változtatható, hiába lesz alacsony, az önműködő autókat érintő baleseti sérülési (halálozási) ráta.
A mesterséges intelligencia használható pozitív és negatív célokra egyaránt. A gépi tanulás az emberre jellemző kognitív folyamatokat „másolja le” a neurális háló segítségével, és mivel nagyobb adatbázis kezelésére, továbbá bonyolultabb következtetések megfogalmazására is alkalmas, ezért megtörténhet akár, hogy sok szempontból már most is az emberek előtt jár. De vajon van e még olyan emberi adottság, amit nem lehet átültetni a gépekbe? Talán, mint érdemi differencia ide sorolható a szabad akarat, vagy épp az ember etikai megfontolásai.
Az autonóm járművek megjelenésével idővel lehetnek olyan szerkezeti elemei az autónak, amelyek szükségtelenné válhatnak (pl. a kormány vagy a gáz- és fékpedál, amennyiben a rendszer már nem teszi lehetővé az emberi irányítást, ami ezzel együtt a gyártási folyamatokat is átalakítja). Ez egyben az önműködő technológia egész gyártása vonatkozásában nyilván a munkaerőtől is más felkészültséget, továbbfejlesztett képességeket igényel. Ez a folyamat azonban nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni, a hagyományos elven működő autók még hosszú ideig szerves részét fogják képezni a mindennapi életünknek.
Ma már a legtöbb állam kifejezetten támogatja az önműködő autók tesztelését, viszont hosszú távon kifizetődőbb kivárni a kellő pillanatot, nem éri meg elsietni a dolgokat. Jelenleg a legnyomatékosabb ellenérv az autonóm rendszerrel szemben a biztonságos technológia hiánya. Ezzel szemben természetesen a pozitívumok is közismertek, mint például, hogy a gépjármű tehermentesíti az embert, felszabadítja a vezetésre, de bizonyos százalékban a közlekedésre fordított időt is, emellett optimalizálja az üzemeltetést, ezzel csökkentve a károsanyag kibocsátást.
A nemzetközi felmérések is, továbbá a saját magam által végzett tanulmány is azt mutatja, hogy a társadalom nem áll készen még azokra a nagyvolumenű fejlesztésekre (pl. önvezetés), melyeket a mesterséges intelligencia úgynevezett végső szintje hordoz magában. Bár sokak számára gondolatébresztő ez a téma, de ennek a szintnek a „befogadására” mégsem vagyunk kellően felkészültek.
Az autók manuális vezérlése ebben a vonatkozásban egyelőre és még jó ideig a vezető biztonságérzetének az alapja. E nélkül jelen pillanatban a társadalom nem nyitott az önműködő funkció felé. Az emberek többsége szereti és élvezi a vezetést, vagyis azt, hogy saját kezében van az irányítás joga (egyben felelőssége is) és nem kell aggódnia amiatt, hogy más, ezesetben egy algoritmus biztosan a legjobb döntést hozza e majd meg az adott közlekedési szituációban. Számos kockázati tényező merül fel egy ilyen komoly fejlesztés során. Törekedni kell arra, hogy a pozitív asszociációk maradjanak meg az emberekben. Éppen ezért igen óvatosan kell kezelni az autonóm járművek normál forgalmi körülmények közötti tesztelését, hiszen nem zárhatók ki a balesetek, amelyek jelentősen vethetik vissza a témában a társadalmi közvélekedést. Rengeteg pénz, számtalan szakember tudása, illetve az a tömérdek idő, melynek árán elindult a vezető nélkül is működőképes gépjárművek kifejlesztése, egyenesen felfoghatatlan. De nem csak a fejlesztésnek – a fentiek szerint – a tesztelésnek is meg kell hagyni a szükséges időkeretet és a kívánatos körülményeket. Mindemellett a társadalmunknak is időt kell hagyni, hogy egyáltalán helyén tudja kezelni, hol is tart a világ napjainkban. Ugyanis az elérni kívánt cél egyrészt a fenntarthatóság, másrészt pedig a felelősségteljes – a humán működési és etikai kontrollt biztosító – innováció!
Szabó Fruzsina
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-1-I-NKE-136 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
