Az evakuációs hangrendszer az épületek tűzeseti kiürítésének leghatékonyabb eszköze. Eletvédelmi feladatát fényévekkel magasabb színvonalon látja el, mint a “hagyományos” tűzjelző hangjelzők. Ennek ellenére hazánkban még mindig feltűnően ritkán alkalmazott műszaki megoldás, melynek több oka is van.
Az első – és talán legfontosabb – ok az emberi élet (és életvédelem) szembetűnő alulértékelése az anyagi javak védelméhez képest. Miközben a tűzálló illetve tűzgátló épületszerkezetek és a tűz oltására alkalmas épületgépészeti megoldások magas színvonalon védik tűz esetén az építményeket, az emberi élet védelmét szolgáló legfontosabb feladatot – a kiürítést – a legtöbb esetben a tűzjelző rendszer szirénái és egyéb hangjelzői próbálják megvalósítani.
A helytelen szemlélet mellett sokáig gátja volt az evakuációs hangrendszer magyarországi elfogadásának a jogi és szabványi szabályozás hiánya illetve ezek zavaros, időnként egymásnak ellentmondó megjelenése. Az elmúlt években – szerencsére – a szabályozási háttér sokat fejlődött. Egyrészt Magyar Szabványként bevezetésre került valamennyi az evakuációs hangrendszerre vonatkozó Európai Szabvány, illetve az OTSZ-ben továbbra is jelenlévő hiányos és kissé zavaros evakuációs hangrendszer hivatkozásokat a vonatkozó TvMI igyekszik egyértelművé tenni. A felsoroltak eredményeként a műszaki megoldás mind az építtető, mind a tervező, mind pedig a tűzvédelmi hatóság képviselői számára “kezelhetővé” vált.
Továbbra is hiányossága a magyarországi szabályozásnak – számos európai országban már régóta alkalmazottakkal szemben – hogy még mindig nem teszi kötelezővé az evakuációs hangrendszer alkalmazását legalább azon épületek esetén, ahol az ott tartózkodók túlnyomó többsége sem helyismerettel, sem tűzvédelmi ismeretekkel nem rendelkezik, illetve azon épületek esetében, ahol a kiürítési folyamat a tűz keletkezés és terjedés helyétől függően rugalmasan változik. Bízzunk benne, hogy az elmúlt években tapasztalható fejlődési és letisztulási folyamat folytatódni fog és az evakuációs hangrendszer szabályozása hazánkban is felzárkózik az e tekintetben mértékadó európai országokéhoz.
Napjainkban egyre elfogadottabbá, mi több, gyakran követelményként is megjelenik az épület infrastruktúrát alkotó rendszerek hálózatos működése. Az evakuációs hangrendszer esetében az informatikai követelmények teljesítése akadályokba ütközik, illetve nem áll rendelkezésre szabványosnak tekinthető megoldás.
Az evakuációs hangrendszernek részletesen szabályozott módon a vonatkozó műszaki követelmények szerint felügyelnie kell a vezetékes kapcsolatok állapotát, illetve az eszközök (társközpontok, bemondó mikrofonok) üzemkész állapotát. Ez csak olyan berendezések, illetve részegységek alkalmazásával történhet, melyek rendelkeznek az MSZ EN 54 szabványsorozat vonatkozó elemének való megfelelőséggel. Az épületek IT hálózatának aktív elemei nem rendelkeznek ilyen tanúsítvánnyal, tehát szigorúan véve a felsorolt vezetékes kapcsolatok megvalósítása informatikai hálózaton nem megengedett.
A másik jellegzetesség a felsorolt kapcsolatok esetében (a tűzjelző rendszer összeköttetést kivéve), hogy hosszabb ideig fennálló real-time audióátvitelt kell biztosítani (AoIP – Audio over IP). A digitális hangátviteli technológiák és szabványok fejlődését – mint legjelentősebb professzionális piaci szegmens – a stúdió -és felvételtechnika valamint az élő zenei produkciók hangosítását kiszolgáló megoldások jelentik. Ezeken az alkalmazási területeken a valósidejű jelfeldolgozás mellett megjelenő plusz igény a kiváló hangminőség biztosítása. A fejlődésnek sokáig volt gátja, hogy a hangmérnökök és előadóművészek ragaszkodtak az analóg technikai megoldásokhoz, elzárkóztak a digitális hangtovábbítási és rögzítési megoldásoktól. Ez a jelenség hátráltatta a digitális audióátviteli technológiák terjedését és késleltette a szabványosítás folyamatát.
Remek üzleti érzékkel használta ki a szabványosítás hiányát egy ausztrál cég mintegy másfél évtizede, amikor kifejlesztettek egy AoIP protokollt és a hozzá tartozó szolgáltatáscsomagot, melyet Dante néven hoztak forgalomba. A műszaki részleteket nem tették publikussá, a “termék” hardver egységek (programozott integrált áramkörök, áramköri kártyák, stb.) formájában érhető el. Említésre érdemes még az Audio Engineering Society által kifejlesztett AES67 protokoll, mely nyilvános és fő célkitűzései között szerepel az átjárhatóság biztosítása akár különböző AoIP eszközök között. Nehéz összehasonlítani a Dante-val, mely kvázi-standard-ként is megjelenik ugyan, de azért elsősorban egy hardver és szoftver elemeket tartalmazó termék, míg az AES67 az AoIP hálózatok fejlesztését megalapozó nyilvános protokoll, persze sokkal kevesebb szolgáltatással.
Az evakuációs hangrendszerek IT alapú működtetéséhez még nem készült a szükséges szabályozás. Az EN54 szabványsorozatot – feltehetőleg – ki fogják egészíteni egy informatikai fejezettel, mely meghatározza az IT alapú működés feltételeit, különösen az IT hálózatnak evakuációs hangrendszer számára biztosítandó szolgáltatásait és az alkalmazandó, kellő megbízhatóságot és ellenőrizhetőséget biztosító AoIP protokollokat.
Összességben elmondható, hogy a tűzeseti evakuáció irányításában egyértelműen a hangrendszer a jövő. Hogy közeli vagy távoli ez a jövő rajtunk is múlik.
Ladányi István
kereskedelmi igazgató
Avico ’97 Kft.
web: www.avico97.hu
