A vagyonvédelmi távfelügyelet kérdései

A Detektor Security 2021/3. számában több érdekes interjú, írás jelent meg távfelügyeleti eszközökről, rendszerekről, illetve távkezelési platformokról, valamint a DIY (csináld magad) biztonsági rendszerekről, amelyek ugyancsak a távfelügyeletnek –igaz, speciális– részét képezik. Az anyagok többsége gyártóktól, telepítőktől származó, fontos műszaki, technikai, technológiai információkat oszt meg az olvasókkal. Az alábbi írás a távfelügyeleten belül csak a vagyonvédelmi távfelügyelet néhány, megítélésem szerint fontos kérdését igyekszik felvetni.  

 I.

A távfelügyelet általában különböző berendezések távoli elérésére, működtetésére, ellenőrzésére, felügyeletére szolgál. Az általunk tárgyalt távfelügyeleti szegmens vagyonvédelmi célú biztonságtechnikai rendszerek (behatolásjelző, személyvédelmi- és őrzéstámogató, tűzjelző és egyéb eszközök, rendszerek) 24 órás távoli elérése, felügyelete célzatával működtetett. Az eszközök meghatározott jelzésére az azt felügyelő őrök értesítik a meghatározott személyeket, valamint a jelzésnek és az ehhez kapcsolódó rögzített protokollnak megfelelően intézkedhetnek (pl. járőrt indítanak a helyszínre; értesítik a megfelelő hatóságot). A távoli berendezések, rendszerek és a távfelügyelet eszközei, rendszerei közötti kommunikáció vezetékes, kapcsolt, vagy beszédsáv feletti vonalon keresztül, GSM- illetve GPRS-kapcsolattal, rádiós eszközökkel, vagy IP alapú eszközök igénybe vételével, vagy ezek különböző kombinációjával történik.

Néhány alapvetést kell tennünk annak érdekében, hogy a terminológiai különbözőségeket feloldhassuk:

1. A vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár Magyarországon tízmilliárdos nagyságrendű. A bűncselekmény megelőzése, félbeszakítása, az elkövetők helyszíni tettenérése, vagy forró nyomon üldözése és elfogása jelentősen csökkenti a bűncselekmények okozta kár értékét, a megtérülési időt. Ehhez a távfelügyelet a legcélravezetőbb mód. 
2. A távfelügyeleti tevékenységet személyesen végzők biztonsági őrök, akár a jelzésfogadó eszközök jelzéseit figyelik, akár azok jelzéseire reagálva kivonulnak a helyszínen vizsgálandó a jelzés okát.
3. A kommunikációs eszközök működő-képességéért egyetlen távfelügyeleti tevékenységet végző sem vállal(hat) felelősséget.
4. Minél nagyobb egy távfelügyelt objektum fizikai kiterjedése (vízszintesen és függőlegesen), annál nehezebb/drágább kompetens, a távfelügyelet ellenőrző, helyszíni intézkedő feladatait támogatni képes vagyonvédelmi rendszert kialakítani.
5. Önmagában „távfelügyeletre bízni” egy (vagy sok) objektum vagyonvédelmét, kevés. Szükséges az objektum(ok) tulajdonosa (bérlője, használója, stb.) részéről 24 órás elérhetőség és az ehhez kapcsolódó szervezeti és rezsimintézkedések meghozatala, valamint a készenléthez szükséges infrastruktúra, rezsim kialakítása.
6. A vagyonvédelmi piac helyszíne: Magyarország teljes területe. Botorság lenne elvárni, hogy egy távfelügyeleti cég mindenhol képes legyen saját, vagy vele szerződött biztonsági őrökkel megoldani a jelzések helyszíni ellenőrzését. Elkerülhetetlen alvállalkozók bevonása, ez azonban nem jelenthet a szolgáltatás színvonalából engedményt.
7. Egyes területeken állami norma írja elő a távfelügyelet kötelező alkalmazását (pl. pénzintézetek).
8. A biztosító társaságok is számos esetben szerződési feltételként írják elő a távfelügyelet alkalmazását a szerződő partner értékeinek védelmére.
9. A távfelügyelet biztonságtechnikai és kommunikációs lehetőségei folyamatosan változnak, fejlődnek.

II.

Érdemes a közelmúltról és jelenről is szólnunk.

Az első honi távfelügyeleti szolgáltató cég az önmagát ekként is hirdető RIMI volt 1990-ben, nagyon erős rendőrségi kapcsolatokkal és együttműködéssel, de ez a 90’-es évek elején nem volt különleges. Százszám alakultak a biztonsági cégek és csak 1994-ben történt a terület első szabályozása a Belügyminisztérium részéről. A RIMI rádiós távfelügyeletet kínált alakulásakor, a sorra alakuló egyéb cégek pedig többségükben kapcsolt telefonvonalon próbálkoztak.

Számtalan szerencselovag is megjelent, akik a megnyíló nyugati határokon át behozott olcsó, távolkeleti automata telefonhívós eszközöket forgalmaztak, általában a helyi rendőrséget riasztva előre felvett szöveggel, a leggyakrabban téves riasztásokhoz csalva a rendőröket. Ez idő tájt a rendőrség presztízse nagyon alacsony volt, akár a rendőrök bére. A bűnözési felderítési mutatók romlottak, a létszám nem volt elég a távolkeleti csodák okozta hívásokhoz. Sok cég azzal is próbálkozott, hogy a rendőrkapitányságok épületében bérelt helyiséget távfelügyeleti központja számára és a szolgálatot „letett” rendőröknek biztosított másodállást a végpontok figyelésére és a kivonulásra is. Természetesen ez jelentős versenyelőnyt jelentett a sok biztonsági cég között, hiszen azzal hirdethették magukat, hogy a rendőrségen van a központjuk és szabadidős rendőrök dolgoznak náluk. (A ma is a piacon lévő több cég még mindig nevében őrzi a közvetlen kapcsolatot.) A néhány külföldi biztonsági cég, amely leányvállalatot alapított Magyarországon, nagyban hozzájárult a biztonságtechnika, a távfelügyelet és a pénz- és értékszállítás országbéli technológiájának fejlődéséhez, nem utolsó sorban azért, mert hozták magukkal a tárgyi eszközökön túl a technikai követelményeket, szabályzatokat, szerződési feltételeket. 

Említeni kell a 100 %-os hazai tulajdonban lévő Criterion Zrt-t, két okból: A cég technológiájának alapjait a biztonsági világcég G4S magyarországi leánycége rakta le és néhány évvel ezelőttig gondozta is. Másrészt viszonylag jelentős távfelügyeleti végpont-állományt tudhatnak magukénak.

Az Őrmester Nyrt. az első és ezidáig egyetlen biztonsági vállalkozás, amely a tőzsdén is jelen van már hosszú évek óta és a távfelügyelet is a profiljába tartozik.

Végül, de nem utolsó sorban megkerülhetetlen a Multi Alarm Zrt., amely a legnagyobb távfelügyeleti ügyfélkörrel bír és vezető szerepe, valamint a szakmára gyakorolt (pl. minőségbiztosítási és szerződési) hatása kétségtelen.

A „komolyabb cégek” a vonatkozó szabványok alapján alakították ki szervezeti és technikai rendszerüket és ezek időről időre a megfelelő ellenőrző testületek részéről tanúsítottak is. A megrendelők számára garancia, ha a távfelügyeletre vállalkozó cég tanúsítottan megfelel a vonatkozó szabványoknak. A korábban már említett folyamatos fejlődés bizonysága például, hogy a riasztásátviteli rendszerek és berendezések IP-t használó riasztásátviteli protokolljának követelményeiről idén jelent meg friss szabvány (MSZ CLC/TS 50136-9:2021).

III.

Terjedőben van az intelligens épületek, okos házak, vagy smart home-ok távfelügyelete. Ezek egy részét maguk a tulajdonosok „távfelügyelik”.

Az ezekben az ingatlanokban felszerelt „csináld magad” (DIY = do it yourself) rendszerek már nem csak vagyonvédelmi, hanem energiatakarékossági és széleskörűen értelmezett vagyonvédelmi eszközök (hőmérséklet szabályozás, páratartalom szabályozás, világítás, redőnyök kezelése, stb.) jelzéseit és az eszközök kezelését kínálják akár megadott algoritmus alapján teljesen automatikus módon, benne a kamerák képeinek realtime átvitelét, interneten keresztül. Előnyük, hogy valóban egyszerűen, minimális hozzáértéssel telepíthetők, vezetéknélküliek és áruk lényegesen alacsonyabb, mint a profi eszközöké. Nagyon fontos szempontjai még a magánszemélyek saját ingatlanaiba telepített DIY eszközöknek, hogy nem kell idegent beengedni a védendő területre, nem „lát be” senki a kamerák útján a magánlakásba (legalább is ezt gondolják) és ezért preferálják sokan.

Azt persze le kell szögezni, hogy ezek az érzékelők és kommunikációs módszerek, eszközök nem egyenértékűek a szakemberek által telepített és kialakított behatolásvédelmi, vagyonvédelmi és kommunikációs eszközökkel.

A képátvitel –sajnálatos módon– a professzionális távfelügyeletben csak elenyésző mértékben van jelen, bár a lakossági szegmensben ez nem is várható a jövőben sem adatvédelmi okokból (is).

A képátvitel pedig azért is fontos, mert az ember az információk több mint 70 %-át a szemén keresztül szerzi meg! A kamerák lassan már alapesetben is körbenézésre alkalmasan, mozgásérzékelővel egybeépítve kerülnek piacra, de számtalan egyéb módon történő alkalmazásukra is egyre több a lehetőség, nem beszélve a képek elemzését végző algoritmusokról. Füst- és hősebesség érzékelőket, mozgásérzékelőket, nyitásérzékelőket és egyebeket válthatnak ki már most is és a lehetőségek folyamatosan nőnek. A pénzintézetek és a rablásoknak kitett egyéb objektumok esetében pedig megítélésem szerint eminens érdeke a hatóságnak és a potenciális károsultnak is, hogy a bűncselekmény bekövetkeztekor azonnal egyértelmű legyen a kapott információk alapján, hogy nem vakriasztásról van szó, illetve hogy pontosan éppen mi történik az adott objektumban.

A bűncselekmény megszakítására, tettenérésre, forró nyomon üldözésre, a tettes lehető leghamarabb történő elfogására így lenne a legnagyobb esély.

Semmiképp nem támogatható az a gyakorlat, hogy támadásjelzés esetén telefonon a támadást elszenvedő alkalmazottakkal vennék fel a kapcsolatot, megtudakolva, hogy véletlen, vakriasztás történt-e, vagy valóban rablás zajlik.

A képátvitelhez azonban a behatolásjelzőhöz képest jóval nagyobb sávszélességre van szükség és egyes kommunikációs eszközök szóba sem jöhetnek. Célként kitűzni és az új, távfelügyeletre kötelezett objektumok kialakításánál előírásként alkalmazni azonban mindenképp érdemes és szükséges lenne, akár hatósági kényszerrel is a kamerák képeinek átvitelét. Több pénzintézetnél már jelenleg is bevett gyakorlat a biztonsági célú képátvitel alkalmazása, ám szinte csak saját hálózaton belül. Biztonsági kockázatként tartják számon a képek átvitelét a távfelügyeleti vállalkozáshoz, nem mintha a képeket saját alkalmazottak láthatnák csak és kizárólag, hiszen a fentebb már említett 24 órás folyamatos készenlét a képátvitel központjában gazdaságossági okok miatt kiszervezésre kerül az esetek 99 %-ban, egy –általában nem a távfelügyeletet biztosító– biztonsági céghez.

IV.

Ezzel el is jutottunk a címben említett, de már nem csak a leírtakból következő, hanem konkrét kérdésekhez is. A gyakorlat és a megrendelő oldaláról vizsgálva ugyanis van néhány, nem kellőképpen egyértelmű és adott esetben súlyos nehézségeket is eredményező kérdés.

A távfelügyeleti központok elhelyezése az egyik ilyen. A szabványok pontosan előírják, hogy a központokat milyen fizikai és elektronikai védelemmel kell ellátni, mi lehet a belépés rendje azokra a helyekre, ahonnan nyugtázni lehet egy riasztást, ki lehet iktatni egy-egy zónát, vagy általában ki lehet küszöbölni a lehetőségét annak, hogy egy jól szervezett bűnözői csoport kiiktathassa a támadott objektum távfelügyeletét, még mielőtt magát az objektumot támadná.

E sorok írójának volt alkalma Manchesterben angol rendőrrel közösen meglátogatni egy egész Nagy-Britanniából távfelügyeleti jelzéseket fogadó központot, ahol a közvetlen jelzésfogadással és kezeléssel 80-100 fő foglalkozott egyidőben. Angol rendőr ide, angol rendőr oda, bizony hosszú percekbe telt, amíg a beengedési procedúra lezajlott a legmagasabb minősítésű zárt ajtóval ellátott zsilipben.  A magyarországi tapasztalatokról talán csak annyit említenék, hogy „vegyes”… És még annyit lehetne hozzátenni, hogy szerencsések vagyunk a magyar alvilággal…

Meggyőződésem, hogy konkrét hatósági előírásokra lenne szükség a távfelügyeleti központok elhelyezését illetően. Értelemszerűen a szabvány rendelkezéseit kellene a jogszabályban számonkérhetően átültetni oly módon, hogy ne sérüljön a jogrend ilyen irányú rendelkezése. Azoknak a biztonsági cégeknek, amelyek tevékenységi körükben nevesítik a távfelügyeletet és folytatni kívánják azt, konkrét és ellenőrizhető feltételeknek kellene megfelelni ehhez.

Mindenki ismeri az olyan „távfelügyeleti céget”, ahol Laci bácsi a kivonuló szolgálat a kerékpárjával, amelyre akkor ül fel, ha felkelti őt a hálószobában álmából a piros lámpa villogása és a hangszóró füttyögése az egyik cím mellett a monitoron…

A kivonuló szolgálat minősége.

Itt több szempontról is beszélhetnénk. A technikai szempont, hogy milyen felszereléssel vannak ellátva a biztonsági őrök. Autóval, motorkerékpárral, vagy más eszközzel közelítik meg a kivonulás helyét (Nagyvárosban nappal célszerűbb a motorkerékpár, éjszaka az autó is elégséges.)? Van-e lőfegyverük, vagy bármilyen eszközük amelyeket a testi kényszeren kívül alkalmazhatnának önmaguk megvédésére és a támadó (rabló, betörő) elfogása és a hatóság megérkezéséig visszatartása érdekében? Viselnek-e testkamerát, hordanak-e ruházatuk alatt, van-e dőlésszög érzékelőjük (amely képes az erőszak, vagy utasítás miatt fekvő testhelyzetben lévő őr testhelyzetéről információt küldeni)? 

Oktatási, képzési szempontok.

Milyen tananyagból, hogyan oktatják a kivonulókat? A kivonuló szolgálat tagjai ismerik-e a helyszínt? Jártak-e ott? Kapnak-e kivonulás közben információt a helyszínről? Vannak-e kommunikációs ismereteik, jártasak-e valamely önvédelmi sportban? Még számos konkrét kérdés  tartozik ide, de érthető, hogy egy rabló, vagy betörő elfogása esetén ezek és a hasonlók fontos szempontok lehetnek.

Pontosan tudom, hogy a lakásukat, nyaralójukat távfelügyelettel védők túlnyomó többsége számára a leírtak nem relevánsak. Az üzlethálózatokat üzemeltetők, a pénzintézetek, a több telephelyes logisztikai és raktárhálózatok, a nagyértékű tárgyakat forgalmazók és persze a biztosító társaságok számára azonban nem érdektelen, hogy kik, hogyan, kikkel őrzik tulajdonuk biztonságát a távolból.   

Balogh Gábor