Beszélgetés Juhász Bélával a Detektor Plusz Magazin alapítójával
Kedves Olvasóink!
A Detektor – döntően Önöknek, olvasóinknak köszönhetően – idén immár a huszonhetedik évfolyamát éli, ami igazán büszkeséggel tölthet el bennünket, a lap készítőit. Az alábbiakban egy meglehetősen személyes hangvételű cikket ajánlok szíves figyelmükbe. Juhász Béla barátommal, 22 évig közvetlen kollégámmal beszélgetek a lapalapítás indítékairól, körülményeiről, az első évekről és ennek margóján az itthon azokban az években kibontakozó szakma akkori helyzetéről.
Keszler László (KL): – Én 1996-ban ismerkedtem meg veled és kerültem – teljesen más területről érkezve – a folyóirat környezetébe. A mostani lap elődje, a Detektor Plusz akkor már harmadik éve piaci szereplő volt. Beszéljünk a kezdetekről. Hogyan (vagy milyen körülmények hatására) érik meg a szándék egy egyetemet végzett szociológus-újságíróban, hogy a tűz- és biztonságvédelmi lapkiadásban kezdjen el gondolkozni?
Juhász Béla (JB): – Azt gondolom magamról, hogy elhivatott zsurnaliszta vagyok. Az újságíró iskolán a szakma akkori kiválóságaitól lehetett tanulni, és én, amit lehetett, megtanultam. Pontos elképzelésem van arról, hogy mi a sajtó szerepe (és pontosan tudom, hogy ma nem ezt a szerepet tölti be). A szakmai sajtótermékek azonban oázisként tűnnek fel az agit-prop sivatagban. Ezért vonzónak találtam, amikor napilapos gazdaságpolitikai újságíróként 1983-ban meghívást kaptam a Tűzvédelem című szakmai folyóirathoz, az állami tűzoltóság akkori hivatalos havilapjához. Természetesnek vettem, hogy a munkatársi megbízással elvárták tőlem a megfelelő felsőfokú szakmai végzettséget, így elvégeztem az akkori kiképző központban (ma Katasztrófavédelmi Kiképző Központ) a tisztképző kurzust, ahol főhadnagyként végeztem. Így adott volt, hogy ebben a szakirányban gondolkodjak. Pontosabban ebben is, mert szociológusként változatlanul élénken foglalkoztatott a nyilvánosság és a sajtó szerkezete, kapcsolatrendszere, hatásmechanizmusa jó vagy rossz működése, törvényszerűségei.
KL: – Így most a tűzoltóság-tűzbiztonság irányú elköteleződésed érhető, de mi volt annak a döntésnek a háttere, hogy a biztonságvédelem irányába is nyitsz?
JB: – Mielőtt ezt megválaszolom, szeretnék egy alapkő értékű megfontolásról beszámolni. Azt gondolom, hogy egy bármilyen körülhatárolható entitás, úgy találhat utat és alakíthat ki helyet egy kommunikációs térben, és tarthat igényt társadalmi befogadottságra, ha van orgánuma (értsd saját hangja). Ezt a szerepet a guttenbergi világban legkézenfekvőbben egy periodikusan megjelenő olvasmány, értsd ez alatt a folyóirat tudja betölteni. Az 1989 előtti rezsimben nem volt lehetőség sem magánkiadó alapítására, sem – ily módon – magán kiadású sajtótermék kiadására. Abban az érában még a szakmai kiadványok is valamilyen felsőbb (általában politikai) szervezet felügyelete alatt álltak. De ugyanígy nem volt magánvédelmi szolgáltatás sem. Ezt a feladatot főleg a rendőrség, szűkebb területen a vállalati rendészet látta el. Így aztán a rendszerváltozás több egymás melletti robbanással ért fel, egyszerre lehetett politikai kontroll nélkül magánkiadni, mérsékelt rendőrségi figyelem mellett magánbiztonságot szolgáltatni és a gmk-k és kkt-k lehetősége kiszélesedett a szabad gazdasági vállalkozások világába. Az Antall kormány megengedte a kreatív embereknek, hogy tegyék a dolgukat szabadon. Éltem a lehetőséggel. 1991-ben megalapítottam a Florian Press Kiadót és 1992 január 2-án megjelent az első (és azóta is egyetlen) önfenntartó magánkiadású tűzbiztonsági szakfolyóirat, a Florian exPress.
KL: – Tehát rögzítve az időpontot: 1992-ben jelent meg a Florian exPress Tűzbiztonsági Szakfolyóirat és két évvel később a Detektor Plusz Magazin első száma. Mi indokolta azt, hogy a két témakörrel nem egy szakfolyóirat keretében kezdtél el foglalkozni?
JB: – Az akkor általában vagyonvédelemnek nevezett világ engem nem foglalkoztatott. Ilyen irányú képesítésem sem volt, és – tévesen – valamiféle rendészeti dolognak gondoltam a vagyonvédelmet. Voltak azonban vállalkozások, amelyek mind a tűzvédelem, mind a vagyonvédelem területén szolgáltattak, mint például a Móró testvérek (János és Lajos) által alapított TÜVATI Kft., és kerültem így a társszakmával kapcsolatba. Az alakuló cégek üzemeltetői – tulajdonosai között pedig voltak egészen kimagasló személyiségek is. Ezek egyike Kincs István, a mind a mai napig igen sikeres Őrmester Kft. alapítója és ügyvezetője. Ő ismerte fel először, hogy a születőben lévő magánbiztonsági szakma csak úgy tud rangjának megfelelő helyet elfoglalni a tisztes foglalkozások családjában, ha koncentráltan képes felmutatni magát. És ezzel a gondolattal megalapította a Biztonság című folyóiratot. Nem tudom hány száma jelent meg és hány évig futott, de egy napon Móró János hátulról a vállamra ütött és azt mondta: „Úgy látom, jól csinálod azt a tűzoltó újságot. Nem csinálnád mostantól a Biztonságot is?” De – válaszoltam. Talán két évig 1992-93 között) szerkesztettem a Biztonságot, amikor a lapot kiadó Pro Sec Kft. ügyvezetője, Peterdiné Árvai Ilona úgy vélte, a továbbiakban el tud készülni a Biztonság folyóirat nélkülem is és egy palack rövid itallal megköszönték a közreműködésemet.
KL: – Eredeti címünkhöz igazodva a továbbiakban térjünk át a Detektorra. Melyek voltak azokban az években a biztonsági szakmát foglalkoztató kulcskérdések, azaz milyen témákkal foglalkozott a lap, kik voltak az olvasók, előfizetők és hogyan fogadta a szakma a Detektor Plusz Magazint? Kaptál e valamiféle külső szervezeti segítséget, vagy a lap az első pillanatától csak a piaci finanszírozásra számíthatott?
JB: – Ez így elég sok kérdés egyszerre. Haladjunk sorban! Két év egy folyóirat szerkesztésében sok előnyös kapcsolatot, sok új hasznos ismeretet teremt. Ott álltam ezek birtokában és nem tudtam, mit kezdjek velük. A Florian exPress tisztán tűzvédelmi profiljára egészen a lap megszüntetéséig kínosan ügyeltem, még akkor is, amikor a katasztrófavédelmi cunami magába nyelte a tűzoltóságot. Immár szerzett tudásommal és kiterjedt érdeklődésemmel felvértezve Elutaztam Berlinbe egy nemzetközi biztonsági konferenciára és vásárra és készítettem néhány interjút az ott már bejáratott magánbiztonsági szakma néhány képviselőjével, többek között Sven Ludviggal, a német akkor már 20 éve működő ASD – Allgemeine Sicherheitsdienste GmbH ügyvezetőjével, Manfred Lotze magándetektívvel. Jó anyag gyűlt össze. Hazajöttem, kitaláltam a rovatstruktúrát, megterveztem egy általam korszerűnek gondolt szakfolyóirat arculatát (layout). Felkértem néhány az akkorra már strukturálódó szakma egyes területeinek elismert képviselőit, hogy vennének-e részt egy szerkesztőbizottságban, és – mivel a Biztonság szerkesztői székéből kikerülve nem tartottam etikusnak, hogy magamat jegyezzem főszerkesztőként – felkértem egy régi barátomat, Kiss Pált, hogy legyen a születő lap főszerkesztője. Minden felkért azonnal igent mondott.
KL: – Kiss Pál szakmabeli volt?
JB: – Nem, de kiváló szerkesztő újságíró. Ha traumatológusok, halbiológusok, vagy ornitológusok szakmai folyóiratát bízták volna rá, azt is kiválóan megoldotta volna. És ráadásul ott állt mellette az olyan kiválóságokból álló szerkesztőbizottság, mint Szécsi György, a Civil Biztonsági Szolgálat Kft. ügyvezetője, a Magyar Vállalkozói Kamara Vagyonvédelmi Tagozatának általános titkára, Fekete Antal, a Securet Rt. elnök-vezérigazgatója, Gonda Béla, a Műszerprofil Kft. munkatársa, Szalay Miklós, a HM Elektronikai Igazgatóság vezérigazgatója, dr. Nagy Károly, a Protan Informatikai és Biztonsági Tanácsadó Rt. ügyvezető igazgatója és dr. Szövényi György (az ő vállalkozásának a nevére így három évtized távolából már sajnos nem emlékszem). De nézzük a kérdésfolyam további elemeit. Mi foglalkoztatta a szakmát? Emlékeim szerint a pozíciók elrendeződése egy sokszínű szakmában. Élőerős védelem, kontra technikai megoldások. Utóbbin belül elektronika vagy mechanikus eszközök? Kereskedelem, tervezés, tanácsadás, fejlesztés vagy telepítés? Piaci egyensúly és konkurencia. Rendőri múlt, sportolói múlt, műszaki múlt? Kik voltak az olvasók? Nos, egyet mindenképpen név szerint tudok említeni. Az első szám megjelenését követően Herwerth Miklós, a SZEM Vagyonvédelmi Vállalkozók Országos Szövetségének oktatásokért felelős alelnöke odalépett hozzám, hogy gratuláljon. Mint mondta, kinyitotta az első oldalt és nem tudta letenni az utolsó oldal elolvasásáig. Ez jólesett, és reméltem, hogy mások is így élték meg a megjelenést. Amúgy pedig Kiss Pál főszerkesztő lapindító vezércikkéből idéznék: „Kinek írjuk, kinek szánjuk a Detektor Pluszt? A szakmának és a szakma iránt érdeklődőknek.” Hozzáteszem, ebben a vezércikkben hirdettük meg, hogy az addig használt „vagyonvédelem” terminológia helyébe a „Biztonságvédelem” fogalmat állítjuk. Az utolsó kérdésre a válasz: soha semmilyen szervezet nem próbált anyagi támogatással beavatkozni a függetlenségünkbe. Minden fennmaradásunkért szükséges fillérért a piacon harcoltunk meg.
KL: – Kik voltak ez első évek hirdető és/vagy publikáló partnerei?
JB: – No, ez érdekes lesz. Ki szavaz vakon bizalmat egy még meg sem született reklámhordozónak? Valaki, aki látatlanban is nagyon bízik a jövőjében. Az első szám címoldalát a Jupiter Kft. ügyvezetője, Kocsis Zoltán foglalta le. A belső borítóra elől a Fittich Kft. került Balázs Gábor ügyvezetőnek köszönhetően, a hátsó borító belső oldalán a Cerberus Hungária Kft. hirdetése jelent meg, míg a hátsó borítón a SANYO-Ravill Biztonságtechnika Kft. hirdetése volt látható. A belső oldalakon egy-egy féloldalas megjelenéssel szerepelt a Techtranszfer Kft. és a MakroData Kft., egy teljes oldalon a Bánhida Kft. és semmi több. Az első évfolyam 4. számában viszont már 64 cég gondolta azt, hogy a Detektor pluszban elhelyezett hirdetése meghozza a várt eredményt. Közülük önkényesen néhány ma is ismerős név: Shield Kft., Civil Biztonsági Szolgálat Kft., Spectrum Security Kft., VILL-BAU Kft., Alarm Patent Kft., Code Bt., Cerberus Kft., Stampok Security, Jupiter Kft., Műszerprofil Kft., Megamicro Rt., Microraab Rt., Modern Alarm Bt., Sensormatic Kft., Fercom Kft., Servintern, Securiton Elektronics, Vagyonvill Szövetkezet, Fittich Kft., Schrack Telecom, Meldetechnik Kft., Masco Ungheria Bt., Nádor Rendszerház, Elektrovill Kft., Securexpert Kft., Kvalitas Rt., B-Consulting Service. Igaz, ez a szám az 5. Security Safeti Nemzetközi Biztonságtechnikai, Vagyonvédelmi és Bankbiztonsági Kiállítás alkalmára készült.
Hogy kik publikáltak? Rendszerint a szakma kiválóságai. Itt hosszú felsorolás következhetne, amit vélhetően már unnának az olvasók. Ezért elnézést is kérek a valahai szerzőktől. Néhány nevet azonban mégis megemlítenék az érdekesség kedvéért. A 3. szám vezércikkét Kuncze Gábor, akkori belügyminiszter írta. Ugyanebben a számban publikált Dr. Pintér Sándor rendőr altábornagy, országos rendőr főkapitány. Kaptunk vezércikket Dr. Szabados János rendőr alezredestől, az ORFK Bűnmegelőzési Osztály vezetőjétől, 5. számunkba Dr. Demszky Gábor akkori budapesti főpolgármestertől. Vendégünk volt Dr. Láposi Lőrinc (a velem egykorúak még emlékezhetnek a legendára), vagy Dr. Lukács György, főiskolai docens, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola akkori igazgatóhelyettese.
KL: – Milyen példány és megjelenés számmal dolgoztál az első években? Az informatika hazai alkalmazásának akkor még a gyermekéveit éltük, hogyan történt a lap nyomdai előkészítése és hogyan néztek ki formai szempontból az első lapszámok?
JB: – A számszerű adatok általában üzleti titok tárgyát képezték. Ésszerűen mindig a nyomdai rentabilitáshoz kötöttük a példányszámot. A folyóirat fizikai létrehozása már IT alapon történt, de a számítógépen készült látványt az első években nyomdában montírozták össze, később oldalanként filmre kellett levilágítani, ma már elég, ha a szerkesztett oldalakat egy pdf fileban átküldjük a nyomdába. A lap története egyben egy nyomdaipari fejlődés látványos története is. Alaki szempontból a szerzőket a cikkek alatt csak monogrammal jelöltük, de az impresszum mellett rövid szakmai életrajzukat közöltük. A tartalomjegyzék mellett keretben érdeklődésre számot tartó szövegrészeket emeltünk ki cikkekből. A rentabilitás okán a lap túlnyomó részt fekete-fehér volt, csak a reklámfelületekre alkalmaztunk négy szín nyomást. Meg kell említenünk, a Sicherheits című svájci testvérlapunk alapító főszerkesztőjének a nevét. Daniel Beer sokat segített a Detektor plusz életre keltésében.
