Nemrégen jelent meg egy hír egy Kúriai döntéssel kapcsolatban, amelyben a bíróság azt a kérdést járta körül, hogy mentesülhet-e egy kivitelező a felelősségre vonathóság alól abban az esetben, ha a terveket a megrendelő jóváhagyta? Ebben a kérdésben pedig a szakmánk számára talán nem is maga a döntés – amely szerint „nem mentesülhet” – és annak az indoklása a legfontosabb, hanem annak a tudatosítása, hogy valójában milyen régóta próbálnak mondvacsinált okokkal kibújni a felelősség alól a vállalkozások.
Ennek a felismerése érdekében pedig érdemes megfigyelni azt, hogy az ítéletében a Kúria az 1993-bankiadottsaját állásfoglalására hivatkozik1, amelyet akkoriban még a Legfelsőbb bíróság nevében fogadott el ez az intézmény. Az „újdonság varázsa” tehát már most kezd elillanni, és végleg szerte is foszlik, amikor ez a dokumentum egy még régebbi, egy olyan 1981-es állásfoglalásra hivatkozik2, amely hihetetlen módon szinte teljes mértékben és szinte betű szerint alkalmazható a mai napig. Mindez azonban a „megszokott logika” szerint még mindig csak azt jelentené, hogy a szocialista rendszer vége felé járva már olyan elvárások is megszülettek, amelyek már a rendszerváltás szelét hordozták magukban. Ez a vélelem azonban ismét egy tévedésnek bizonyulna jelen esetben, hiszen ez az állásfoglalás egy 1967-es jogszabályra hivatkozik, amelyet most betű szerint idézek:
„A kivitelezőt nem menti fel a tervdokumentáció megvizsgálása és az ennek során észlelt hibákra vonatkozó figyelmeztetési kötelezettsége alól a tervező olyan tartalmú nyilatkozata, amely szerint a tervdokumentáció megfelel a szabványoknak és a munkavédelmi rendelkezéseknek”3
Amely szövegezés egészen megdöbbentő módon cseng össze a megújult Európai Uniós Adatvédelmi, és az egyéb magyar jogszabályokban fellelhető elvárásokkal:
- A szerződésekbe, szabályzatokba írt „jogszerűségre hivatkozás” a legkevésbé sem mentesít sem a Tájékoztatási kötelezettség, sem a felelősségvállalás alól
- A Tájékoztatásnak mindig pontosnak, tárgyszerűnek és érthetőnek kell lennie.
Ezért sem válthatja ki tehát egy „szabályzatra történő hivatkozás” vagy a „felelősség áthárítására” irányuló „nyilatkozat” aláírattatása a Tájékoztatási kötelezettséget.
Miként szükséges tehát ezeket az elvárásokat a saját szakmánkban értelmezni?
Úgy, hogy fel kell számolni a rossz megszokásokat, ezek közül pedig különösen azt, amikor a jogszabályoknak való megfelelés felelősségét a megrendelőre próbálják áthárítani.
Ez ugyanis éppen egy olyan mentalitás, ami már az 1967-es(!) szocialista erkölcsnek sem felelt volna meg, ezért az európai és a magyar jogrendnek aztán végképp nem. Önmagában tisztességtelen tehát egy szakma gyakorlása során már az arra irányuló szándék is, amikor a szakmai felelősséget a megrendelőre kívánják áthárítani. Egy ilyen „próbálkozással” tehát Önök csak rosszul járhatnak hiszen az Európai Unió jogrendjének megfelelő működésre átállt hatóságok már a szándék felismerése esetén is keményen bírságolni is fognak!
Éppen ezért fontos arra is utalni, hogy például a fogyasztói jogok esetén a KKV szektor és több más jogi személy is fogyasztónak minősül, ahogy arra is, hogy a természetes személyek egy jogszerűen kiépített és üzemeltetett rendszer esetén nem is lehetnek a GDPR/Infotv. alapján Adatkezelők. Abban az esetben tehát, ha Önök nem a jogszabályoknak minden szempontból megfelelő rendszert építenek ki, vagy üzemeltetnek, akkor azért Önök lesznek felelősségre vonhatók.
Mindebből következően a videórögzítéshez kapcsolódó szolgáltatások esetén az azokhoz kapcsolódó valamennyi felelősségét fel kell vállalniuk, mivel a személy- és vagyonvédelem esetén a videórögzítő rendszerek tervezése, kivitelezése és üzemeltetése hatósági engedélyhez kötött tevékenység!
Ebből következik, hogy mindig Önök lesznek a „professzionális” személyek és mindenki más csak „amatőr” lehet, akik ebből következően nem felelhetnek a tervezési hibákért. Elvégre – gondoljanak bele – ők éppen a jogszerűség biztosítása érdekében adtak megbízást Önöknek a rendszerük tervezésére, kiépítésére vagy a működtetésére. Jogszerűtlen rendszert tehát akkor sem szabad kiépíteni vagy üzemeltetni, ha a megrendelő azt állítja, hogy annak a felelősségét egy hibátlan tájékoztatás alapján is vállalja, hiszen jogsértő tevékenységhez nem lehet segítséget és főleg nem szakmai segítséget nyújtani!
Ráadásul azt se feledjék el, hogy mivel a Kúria gyakorlatilag megerősítette az 1967(!)-ben hatályos elvárást – és ami minden létező jogrendből logikusan levezethető lenne –, ezért az sem lenne túlságosan célravezető, ha arra hivatkoznának, miszerint: „nem tudtak arról, hogy nem jogszerű az, ha a felelősséget másra próbálják áthárítani egy szerződésben”. Végezetül pedig kérem engedjék meg, hogy mindezt az örökérvényű erkölcsi és jogi elvárást egy örökbecsű, 1943-ban kiadott írásból származó közismert idézettel is alátámasszam:
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél”4
Elvégre Önöknek azt célszerű mindig a szemük előtt tartaniuk, hogy egy olyan szakma gyakorlása során, ahol a tervezést, a kivitelezést és az üzemeltetést jellemzően ugyanaz a személy látja el, ott majdnem biztosan lehetetlen, viszont teljesen biztosan tisztességtelen már annak a gondolatnak felmerülése is, hogy a szakmától elvárt hozzáértés hiányából, vagy az azzal való nem törődésből fakadó felelősséget és kockázatokat másokra próbáljanak áthárítani.
Ezekért ugyanis egyszer és mindenkorra felelősséggel fognak tartozni.
Jó egészséget kívánva,
Antal Tibor, adatvédelmi tisztviselő, SZVMSZK
A cikk először az SZVMSZK internetes felületén jelent meg
Hivatkozások:
1: A Legfelsőbb bíróság GK-54 számú iránymutatás (1993)
2: A Legfelsőbb bíróság GKT 3/1981 számú állásfoglalása. Ez a dokumentum az interneten sem volt fellelhető, ezért azt kikértük és meg is kaptuk a Kúriától.
3: [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 13. §, GKT 29/1973. sz.]. (Legf. Bír. Gf. V. 32 569/1975. sz., BH 1976/9. sz. 417. — L. 405. sorszám alatt.)
4: Antoine de Saint-Exupéry (1900–1944): A kis herceg
